2007 január 19. | Szerző: Picúrka |

 Nono! Csak semmi ájuldozás, orrba túrkálás, vérzés, hintőporozás, pantominozás és egyéb testi mókázás. Leszokok mindenféle földi jóról. De tényleg. Elvonom magam. Kivonom a forgalomból. Ma olyat láttam, amit soha nem akartam. Ma olyat éreztem amit soha nem akartam. Dehát nem baj, had fájjon! Ilyen érzésnek is kell lennie, különben nem érzem majd, ha boldog leszek, hogy az milyen jó!:) Sok volt az az 5 év, nagyon sok! Már nem jön vissza. És persze rá kellett döbbennem, hogy soha mégegy olyan szerelem nem lesz életemben. Ez most nem panasz, ez tény. Kinek így jön, kinek úgy megy.

És akkor a fílinges érzésű kép:

“Láttam már egy-két dolgot mit kellett mit nem,
Lehet, hogy lesz még, de kérdésem most nincsen.
Földig-porig alázott háborúknak végtelen maradványait,
Tengerparti pálmafáknak nap felé vigyorgó lombjait.
Öreg dohosodó vidéki faházaknak romjait,
Milliókért épített villáknak csillogó kapuit.
A megértést, a szánalmat, emberi jót és rosszat,
Megkeverted, figyelek, te jössz rajta osszad!” Hősök – Láttam már sok mindent