Micsoda nagy igazság! Egy nap a világ! Nem tudom, hogy miért érzem így. Talán mert nem vagyok jóban az idővel? Lehet? Nem a késésekre gondolok. Általában pontos vagyok. Vagy inkább mondjuk úgy, hogy ha fontos találka van, akkor időben ott vagyok!
Hányszor volt már, hogy legszívesebben megállítottam volna az időd. Sőt volt már olyanom is, hogy mentem az utcán, befordultam egy sarkon és pont velem szembe fordult egy srác is, szemezés, képkockázás, lassított felvétel, akár csak a filmekben! Na az jó volt!
Viszont van még valami, bár nem az idővel kapcsolatos. Kicsit had térjek vissza a kiskapukhoz. Azt mondtam, hogy nem kell, sajna mégis elgondolkodtam rajta, és nem tudom, hogy az én bizonytalanságom, vagy a Lökött miatt van. Érdekes a szituáció, hogy aki mellett kiskapuztam, az lesz most egy másik kapcsolatomban kiskapu! Illetve nem lesz. Csak véletlen eszembe jutott. Nem direkt. Hát ilyen vagyok. Rossz és gonosz, ezt már megkaptam. Most azt hiszem bevállalom!
Hogy érthető legyen a kép: ő Mentha, a sokat emlegetett, és rajongásig szeretett hapsi!:)
“Na, ne nézz el mellettem légy szíves, ha már te voltál szívtelen,
én lettem színtelen.
Próbáltam megfelelni, nem csak terelni, veled lenni,
többet hinni benned, akit kerestem meglelni!
Úgy cselekszem ahogy mondtad, ahogy te tennéd,
mindent úgy végzek, mintha utoljára tenném!
Ja… mintha utoljára tenném…” Mentha – Áldozat