Csak nehogy sehogy…

2007 október 17. | Szerző: Picúrka |

Nos az élet megy tovább…

Elköltöztem, igen-t mondtam, güritzünk (jelenleg egyedül tartom a frontot), elveszítettem valakit, és hanyagolok valakiket. Próbáltam mindent összesüríteni, hogy ne kelljen magyarázkodni. De igazándiból nincs is kinek magyarázkodni. Peregnek a filmek, telnek a napok. Mikor már azt hittem, hogy okés minden, sinen vagyunk, megjelent a sors keze. Aztán persze azt is túléltük, mert az ember eredetileg erre van kitalálva, hogy túléljen minden mocskot, mi is tovább léptünk. Aztán persze megint történt valami amiről azt hittem, hogy na itt most lehidalok és soha fel nem kelek, és akkor megint szembesülnöm kellett azzal, hogy nem maradhatok a földön, mert ha én magamat nem is, előbb-utóbb valaki felkapar.

A sors már csak ilyen, arra játszik, hogy mindent túlélj!

Ezennel tudatom mindenkivel, hogy visszatértem! Houston nincs már probléma, a büdös NASA-s zoknitokat megtarthatjátok, az én Apolló tizenvalahányam landolni fog!

“Mennék utamra ha engednéd de,
Testem lelkemmel szemben örök ellentét
Egy örök ellenfél mi egy helyen el nem fér
Mégis a kettő egymás nélkül meg nem él…”

Mentha – Búcsúdal