“Szeretem az ihletet leírni jobb kézzel
Hogy az agyam telik meg mindig friss oxigénnel
Kimondani mindent, mit a lelkem cipel
Kiborítom, mint a kukát tele szeméttel
Te meg guberálsz a szavak közt, keresed mi hasznos
Jól jöhet még később, sosem lehet tudni sajnos
Hogy a porcelán mennyire lesz rideg a hidegben
Ha összetörik egy álom, milyen szilánk megy a szívembe.”
Norba – Szeretem