2007 december 21. | Szerző: Picúrka |

“Ígérd meg azt, hogy kezed kezemből vissza nem veszed, s hogy szeretni fogsz akkor is, mikor már én is vén leszek.” Heltai Jenő

És most beszéljünk a házasságról! Ne feledd örökre mondod ki azt a szót, hogy igen, aztán bármikor mondhatod utána a bíróságon, hogy bocs ez most mégse jött össze! De addigra már késő! Ott lesz a pecsét rajtad – ELVÁLT! Tehát hátrányos vagy, hiszen akárhogyan is pályáztal a jó világra, nem sikerült és te hazudtad magadnak, a világnak, a papnak, hogy IGEN!

Magyarázd meg, miért kell! Csak egy jó okot mondj, miért van értelme! A szerelem az más, az sérthetetlen, de elmúlik, ahogy egyszer majd mi is!  Tehát akkor miért is? A világ mindig olyan dolgokra épít ami egyszer majd már nem létezik. Akkor miért is mondják azt, hogy állandóság van? Nahát azt hiszem megint olyan határokat feszegetek, melyeket nem szabadna, hisz a választ sosem kapom meg! Pedig egyszerű a dolog! Férfi – Nő! Bizsergés, törődés, féltés!  Sorolhatnám, de felesleges!

Azt mondják a lélek örök, talán belenézek!