“Dobáld a szavakat, a szádban fullad a levegő
hazudsz, drága, hát hazudj magadnak is ha tudsz
csak magadér sírsz, csak magadér’, mint a telepen
a srác, mikor hazaér az első nap után
és mindenkit utál,
szarik a névre, az arcra
És a betonon pattog a labda
Ugyanarra a térre, a falra
Ugyanaz a firka van írva
Ugyanarra a térre, a falra
van írva, a télre, a nyárra
Éppen annyira sárga
tavasz, mint az októberi
panel arca, maradsz
itt örökre, ember
A falra vagy írva”
Fluor Filigran – Maradsz itt
Ennyi, a falra vagy írva. Hallod a szomszédot mikor üvölt, hallod a zubogó víz hangját mikor a fölötted lakó lehúzza a wc-t. Látsz mindent az ablakból, ki mikor ér haza, a szembe házba mikor húzzák fel a redőnyt, mikor kapcsolnak villanyt. Ideális hely 80 felett, mikor már amúgy sem tudsz aludni. De nem most, még nem érzem magam annyira kiégettnek, hogy másokat bámuljak és hát ki kell mondjam, utálom, mikor engem bámulnak. Nem születtem címlaplánynak, nem akarom, hogy a falra írjanak!!!