2008 július 22. | Szerző: Picúrka |

 Hm… Akkor kezdjük…

Nos, a csodás, tervekkel teli, boldogságtól rogyadozó hónapoknak ezennel vége! Kedves kis két hét áll mögöttem, melyben ismét csak rámzuhant a bizonyosság, hogy nem érek semmit. Ez vagyok, ilyen vagyok, nem változom, és így nem szeretnek. Pedig állítólag annyira nem vagyok szörnyű mint ahogyan azt én gondolom.

Sose lehet tudni. Kiskapu ismét kitárult, s bár ő is beszerzett pár sebet ezalatt a majdnem két év alatt, még mindig táncra kész. Én meg nem. Úgy ment tönkre a testem, ahogyan a lelkem fakult ki fémszürkére. 

Ma szülinapra vagyok hivatalos. Természetesen hozzám illő ajándékot viszek, játékautót. (nem babazsúr – céges buli)

Cigizek, sokat, megint, pedig ezt sem akarom. Sok mindent nem akarok, mégis megteszek. Szabadságra megyek, bár értelmetlen, hiszen Budapest hidegrekordot dönt a héten. Ez igen, ilyen szerencsém is csak nekem lehet.

Nos, mi előtt végképp kifulladok a siránkozásba, jelenleg padlóburkolónak is elmehetnek, annyit vagyok a földön. Most csak ennyi. Talán holnap több lesz…

“Egy tükör egy kép,más a kérdés
Hogy mit hiszel, hogy mit teszel,
Ha baj van, hogy elbújsz a zajban,
Hogy eltűnsz újra…” SP – Állj meg