Angyal
2007 február 5. | Szerző: Picúrka
Arra gondoltam, hogy megosztom veletek, hogy milyen szar amikor melózni megy az ember, egy új munkahelyre, és ötvenszer el kell ismételni a nevét, és egyéb azonosítóit. Aztán meggondoltam magam. És rájöttem, hogy ez nem fontos! Sőt! De erről majd holnap regélek.
Szóval anyalosos téma. Nekem tuti van, meg Timcsónak is aki a majdnem keresztlányom! Bizonyított mind a kettő. Az enyém nem is egyszer. Én hiszek benne! Ebben legalább 100 %-osan! Órákon át tudnék mesélni róla, de ma nagyon fáradt vagyok, és ez ellen még ő sem tud tenni semmit! Szóval nézzétek a képeket, és hallgassátok a zenét, amihez itt a dalszöveg!
És ANGYAL: KÖSZÖNÖM, HOGY VAGY NEKEM!
Sarah McLachlan – Angel
Spend all your time waiting
for that second chance,
for a break that would make it okay.
There’s always some reason
to feel not good enough,
and it’s hard, at the end of the day.
I need some distraction,
Oh, beautiful release.
Memories seep from my veins.
Let me be empty,
Oh, and weightless,
And maybe I’ll find some peace tonight.
In the arms of the angel,
fly away from here,
|
from this dark, cold hotel room,
and the endlessness that you feel.
You are pulled from the wreckage,
Of your silent reverie.
You’re in the arms of the angel,
may you find some comfort here.
So tired of the straight line,
and everywhere you turn,
there’s vultures and thieves at your back.
The storm keeps on twisting.
Keep on building the lies
that you make up for all that you lack.
Don’t make no difference,
escape one last time.
It’s easier to believe in this sweet madness,
Oh, this glorious sadness,
that brings me to my knees.
You’re in the arms of the angel,
may you find some comfort here.
Egy nap a világ
2007 január 30. | Szerző: Picúrka
Micsoda nagy igazság! Egy nap a világ! Nem tudom, hogy miért érzem így. Talán mert nem vagyok jóban az idővel? Lehet? Nem a késésekre gondolok. Általában pontos vagyok. Vagy inkább mondjuk úgy, hogy ha fontos találka van, akkor időben ott vagyok!
Hányszor volt már, hogy legszívesebben megállítottam volna az időd. Sőt volt már olyanom is, hogy mentem az utcán, befordultam egy sarkon és pont velem szembe fordult egy srác is, szemezés, képkockázás, lassított felvétel, akár csak a filmekben! Na az jó volt!
Viszont van még valami, bár nem az idővel kapcsolatos. Kicsit had térjek vissza a kiskapukhoz. Azt mondtam, hogy nem kell, sajna mégis elgondolkodtam rajta, és nem tudom, hogy az én bizonytalanságom, vagy a Lökött miatt van. Érdekes a szituáció, hogy aki mellett kiskapuztam, az lesz most egy másik kapcsolatomban kiskapu! Illetve nem lesz. Csak véletlen eszembe jutott. Nem direkt. Hát ilyen vagyok. Rossz és gonosz, ezt már megkaptam. Most azt hiszem bevállalom!
Hogy érthető legyen a kép: ő Mentha, a sokat emlegetett, és rajongásig szeretett hapsi!:)
“Na, ne nézz el mellettem légy szíves, ha már te voltál szívtelen,
én lettem színtelen.
Próbáltam megfelelni, nem csak terelni, veled lenni,
többet hinni benned, akit kerestem meglelni!
Úgy cselekszem ahogy mondtad, ahogy te tennéd,
mindent úgy végzek, mintha utoljára tenném!
Ja… mintha utoljára tenném…” Mentha – Áldozat
Colorblind
2007 január 29. | Szerző: Picúrka
Counting Crows – Colorblind
I am colorblind
Coffee black and egg white
Pull me out from inside
I am ready
I am taffy stuck and tongue tied
Stutter shook and uptight
Pull me out from inside
I am ready
I am fine
I am covered in skin
No one gets to come in
Pull me out from inside
I am folded and unfolded and unfolding
I am colorblind
Coffee black and egg white
Pull me out from inside
I am ready
I am fine
Képes
2007 január 27. | Szerző: Picúrka
Csak jó éjt! És néhány érdekes kép! Ja és persze kezdődik, és szerelem a láthatáron! Csak nehogy elfújja a szél!:)
Fegyverek és rózsák
2007 január 25. | Szerző: Picúrka
Itt kardos néni!
Csak szeretném közölni a világgal, hogy sok éves tapasztalatommal a hátam mögött fontos és csúnya dolgokra jöttem rá! Elsősorban arra, hogy nem vagyunk EMBERSÉGESEK! A világ szinte összes problémája innen fakad, azt hiszem. A háborúk, a vérengzések, merényletek, a szegénység, a nyomor! Bezárkózunk, nem segítünk. Sőt, rosszat akarunk a másiknak, miközben csak egy normál hangnemű válasz kellene! Nem szeretem ezt a világot! Nem bírom elviselni, hogy annyi szenvedés és fájdalom van! Hogy legyek jó ember, ha ennyi rossz van körülöttem? Hogyan legyek hasznos felnőtt? Hogyan legyek értelmes, normális, emberséges ember? Hogyan???? És mi lesz velük? Nekik mi jut?
“Ha eddig felejtettél, felejts el most is,
ha eddig nem tettél értem, most se tegyél!
hamvaim szórjátok, temessetek, ne hagyjatok élni!” Hősök – Fegyverek és rózsák
Noshát
2007 január 23. | Szerző: Picúrka
Tehát ez itt egy új élet! Megmaradtak néhány dolgok a régiből, de azért szelektáltam rendesen. Tökilöki például teljesen kiesett. Az emlékek nevezetű dobozba került. Az új hapsi, aki annyira nem új, de mégis, na ő maradt! Eldöntöttem, hogy nincs több kiskapu. Nem jó játék. Totál lenullázta az erkölcsöm, úgyhogy dobozt se nyitok a többi kiskapunak. Mehetnek amerre látnak. Az új hapiról még nem írok. Nem akarom elkiabálni, mert félek, hogy nem lesz semmi. Furcsa érzésem van vele kapcsolatban, kialakulóban van valami… valami ami jó, de kicsit félek is. Hát majd meglátjuk.
“Nem kapsz el engem, bűzölöghet a kopár sík szarja.
Mi az elméd marja, én vagyok fagyos december varja.
A számot kiszámolom, koordinátáit az iránynak,
Majd repülök meghódítani tetejét a világnak!” Hősök – Forgatom a világot
Új kezdet
2007 január 21. | Szerző: Picúrka
Hogy is van, ma van életem hátralevő részének első napja? Igen, azt hiszem így van. Van akik elmennek van akik itt maradnak ezen a földön. Azt hiszem ha már én maradtam, akkor úgy kell élnem és úgy kell cseleknem, hogy a maradék időben hasznos legyek a magam és mások számára is! Ja és persze boldog legyek. Talán egyszer majd csak hazajön az a boldogság. Én itt leszek 
“Túl szép volt, csak a miénk volt, de valami véget ért,
hogy egy új kezdődjön el!” Crystal – Te vagy a jel
2007 január 19. | Szerző: Picúrka
Nono! Csak semmi ájuldozás, orrba túrkálás, vérzés, hintőporozás, pantominozás és egyéb testi mókázás. Leszokok mindenféle földi jóról. De tényleg. Elvonom magam. Kivonom a forgalomból. Ma olyat láttam, amit soha nem akartam. Ma olyat éreztem amit soha nem akartam. Dehát nem baj, had fájjon! Ilyen érzésnek is kell lennie, különben nem érzem majd, ha boldog leszek, hogy az milyen jó!:) Sok volt az az 5 év, nagyon sok! Már nem jön vissza. És persze rá kellett döbbennem, hogy soha mégegy olyan szerelem nem lesz életemben. Ez most nem panasz, ez tény. Kinek így jön, kinek úgy megy.
És akkor a fílinges érzésű kép:
“Láttam már egy-két dolgot mit kellett mit nem,
Lehet, hogy lesz még, de kérdésem most nincsen.
Földig-porig alázott háborúknak végtelen maradványait,
Tengerparti pálmafáknak nap felé vigyorgó lombjait.
Öreg dohosodó vidéki faházaknak romjait,
Milliókért épített villáknak csillogó kapuit.
A megértést, a szánalmat, emberi jót és rosszat,
Megkeverted, figyelek, te jössz rajta osszad!” Hősök – Láttam már sok mindent
Időtlenül
2007 február 12. | Szerző: Picúrka
Na akkor ma kicsit bocsánatos kéréses a szituáció. Hétfőn új melóba kezdtem. Nem volt időm semmire. Volt, hogy megfésülködni se tudtam egész nap! Fontos és nívós melóm van. Recepsiós vagyok! Eszeveszett postákat, futárokat, telefonokat, faxokat intézek!:) Hát ez a sorsom. Jó a pénz, a meló meg nem észjáték, hanem futkározós. Egy pár hónapra jó lesz, aztán majd meglátjuk.
Érdekes az élet. Elvárják, hogy éljek, de hogy a francba, mikor napi két-három szabad órám van! Az is úgy, hogy gondolkodni erőm sincs, mert a lábaim már nem visznek! Nos akkor hogy is van ez? Miért is melózunk? Pénzért? Leszarom, jobb ha nincs, mert akkor nincs vele gond, és nem lesz tőle büdös a kezem! Akkor presztizsért? Azt szintén leszarom, mert úgy érzem jó vagyok, ahogy vagyok. Nem akarok főnök lenni, nem akarok irányítani, mert tudom, hogy ahhoz sokkal empatikusabb, emberszeretőbb vagyok, mintsem másoknak ostoba feladatokat adjak és ellenőrizzek. Akkor miért is?
És akkor ide kapcsolom a pasi témát, hogy legyen valami érdekesség is a mai bejegyzésembe! Kedd óta nálam lakik. Jól érzem magam vele. Tervezgetünk, éldegélünk. Megbeszéltük, hogy ha májusba meg lesz a vizsgája és megkapja az álommelót, (ami nem is annyira álom, inkább valóság) akkor beköltözünk egy közös albérletbe Pestre. És akkor egyikünknek se kell vonatozni, és a többi pozitív dolog…
Megpróbáljuk. Meglátjuk mi lesz belőle. Ő vadul szerelmes, úgy igazán, fellegesen, rózsaszínbe! Én meg egyenlőre halványan bár, de azért már kezdek belejönni a dologba. Azt hittem már nem lesz ilyen. És tessék. Félreraktam a félelmem, és itt van. És nincs kiskapu. Egy sem – egy fél sem!!! Jó vagyok mi?:)
És akkor még pár szó a barátaimról, a barátaimnak (persze azoknak akik tudnak a blogról)!
Nagyon hiányoztok! Sajnálom, hogy olykor kimaradok az életetekből! Igyekszem, minél több időt szakítani rátok, mert nagyon szeretlek benneteket!!!
„Az igazi barátok nem azok, akikkel leülsz egy órácskára dumálni és iszogatni. Az igazi barátokkal nem kell mindennap találkozni, az ember egyszerűen tudja, hogy ott vannak, ha szükség van rájuk.”
Shirley Conran – Csipkedísz
Oldal ajánlása emailben
X