Megírnám…

2007 január 7. | Szerző: Picúrka |

 Na igen, lehetne a mai téma az “ex” partnereké, de az igazság az, hogy csupán a múlt dolgairól beszélni nem valami vidám dolog! Hogy ez történt-meg az történt, meg képzeld ott voltam és akkor… Szóval hagyjuk. Beszéljünk a jelenről, vagy a jövőről!:) Nem vagyok jós, sose voltam, nem sok hajlam van bennem a boszorkánysághoz, úgyhogy maradjunk a jelennél!

Mostanában az “ittiskicsitmitishogyist” a “nehogysehogy” váltja fel nálam, ami nem jó dolog. Kezdek nem önmagam lenni. Nekem nem csak a testi kapcsolat kell! Nekem annál sokkal többre van szükségem, és a körülöttem lévő crácok egyikétől sem kapom meg!

Az esték és a reggelek a legrosszabbak. Este összegzem az aznapi dolgaim. Persze rájövök, hogy na ma megint nem tettem olyat, amivel hűdejobbá tehettem volna az életem. Reggel pedig neki kell indulni egy új napnak, ami szintén nem szívderítő, amikor legszívesebben csak aludné-aludnék-aludnék. Álmok, vágyak, érzések nélkül. 

Ba..ott nehéz felnőttnek lenni. Meló-suli-ésatöbbi. Nagyon sok energia és kitartás kell hozzá, hogy jó ember lehessek. Már most előre tudom, hogy sok hibát fogok elkövetni, hogy nagy pofára esések lesznek (voltak) és hogy majd jól megtanulom a leckét, hogy milyen az élet!

“Valaki mondja meg, milyen az élet, valaki mondja meg, miért ilyen? Valaki mondja meg, miért szép az élet, valaki mondja meg, miért nem? Valaki mondja meg, miért jó az ember, valaki mondja meg, miért nem? Valaki mondja meg, miért lesz gonosszá, valaki mondja meg, miért nem?” Presser Gábor – Valaki mondja meg