El lehet menni!

2007 január 4. | Szerző: Picúrka

 Na igen, ismét itt, ismét bejegyzek. A mesék után szösszenetek következnek. Az életemből.

Miután végetért az 5 évig tartó hosszú és fájdalmas kapcsolatom Dancsal nem váratott magára sokat a következő hapsi. Még csodálkoztam is, hogy nekem ekkora mákom lenne, hogy ilyen hamar, új pasi, jó pasi?! Persze, hogy nem jött be. Tökilöki lett a következő, akivel a fél életem megakartam osztani. Észrevette, hogy túlságosan ragaszkodom, hamar le is állított. Hiába a testi vonzódás, tudja, hogy többet akarok, és még meg is kellene köszönnöm, hogy leállít, mert nem akar fájdalmat okozni. 4 évvel vagyok idősebb nála és több esze van mint nekem? Hogy van ez???? Na ez érthetetlen! Sokat tapasztalt, bár naiv nőnek tartom magam, nadehogy egy tini oktat ki, az milyen dolog???? Hát megértem ezt is, el kell fogadni ezt is, meg kell tapasztalni ezt is… és még folytathatnám. Nyűgös, sírós, hisztizős időszakon vagyok túl (féligmeddig) és a kilábalásom a csúnya nagy gödörből még nem ért véget. Kevés ember van aki segíthetne, pedig nagyszükségem lenne valakire, aki a pofámba vágja, hogy milyen vagyok, aztán együtt sírok vele, aztán megnyugszom és leáll bennem a vívás önmagam ellen-mellett-alatt.

Mostanában az ittiskicsitmitishogyis-t játszom. De persze ez nem megoldás semmire. Szerte-szét széledek a világban, mindent csinálok, csakhogy ne azt kelljen ami fontos, aminek értelme van! Nem mehet ez így sokáig, mert az idő telik és egyre csak rosszabb lesz, egyre messzebb jutok és nem találok vissza a helyes útra! Azért próbálkozások vannak, vagy bejön, vagy nem, ez majd kiderül. Talán megoldom a gondjaim…, talán.

Jöjjön az örök, a zene ami felejthetetlen, ami megragad, aminélkül nem lennék még ennyire se egyben! Dallamok nélkül, csak szövegben, a zene a lelkemben:

“Ha továbblépsz tőlem, én is elmegyek, eltávozom,
hajt a bosszúvágy, de úgyis elmúlik hiszen én is változom,
az évek magukkal húznak, igaz, hogy közben zúznak, sebet ejtenek,
de a hegek rengeteg emléket rejtenek.” Mentha – Áldozat

A mai mesék…

2007 január 4. | Szerző: Picúrka

 Már órák óta tanulnom kéne, de csak nem tudom letenni a fenekem és az iskolranedszerű felnőttoktatásról tanulni!:) Vajon miért??? Na mindegy, erről most ne beszéljünk, inkább elmesélek két történetet. Az egyik a szívemnek oly kedves Tökilökiről és rólam szól -őanemkiskapu-, a másik pedig az örök szerelem elrontásáról -őtcsakhívjukZsnek-.

Micsoda kreativitás mi? Zs?! Kezdjük Zs-vel, hiszen időrendi sorrendben ő sokkal előrébb van! Kb. olyan 8 évvel!:) Szinte végig aszisztálta a gimis éveim, távolból figyelt. Amikor én szerettem volna valamit, foglalt volt, amikor ő, akkor meg nekem volt valakim. Azt hiszem 3 éve volt, hogy végre összhoztuk a dolgot és úgy tűnt a világ kerek és teljes, amikor közölte velem, hogy évek óta barátnője van. Nahát erre mit tehettem volna? Nem tettem semmit, nem kerestem, ő nem keresett. De azért fúrta az oldalam, hogy mégis hogyisvanez? Aztán eltelt majdnem egy év, mire újra jelentkezett és küldött egy képet. A kisfia volt rajta, aki akkor pár hónapos volt. Na tessék, erről asszem akkor ennyit!:) Azóta is kerülgetjük egymást Zs-vel, nem tehetek róla, úgy vonz mint a mágnes. Persze mindig az kell, ami elérhetetlen! Nőböl vagyok, ez nálam már csak így van!

És akkor lássuk Tökilökit! A történet egyszerű, kollégium, hétvége, éjszaka, csak fiúk azon az emeleten, kint és bent a szobákban is! 47-es férfi papucsban rohanok a folyosó másik végén található wc-felé. Az én lábam 36-os, rajtam alig ruha, vigyorgok mint a vadalma. A zene pedig csak dübörög: Justin Timberlake – My Love. Elhiszed? Ha nem akkor járj utána!:)

És hogy ma se maradjunk idézet nélkül: “Egyszerűen fekszem, az aláfestő muzsikától megremeg a testem.” Hősök – Abszolút Mámor

Segítség!!! Hogyan tudok írni a linkgalériába???

2007 január 3. | Szerző: Picúrka

Valaki, légyszi! Sutácska vagyok! Segítsetek!

Nem tudom, hogy hogyan írhatnék a linkgalériámba! Ha valaki tud segíteni, annak nagyon megköszönöm!

Puszka! -Picúrka-

Megérthető?

2007 január 3. | Szerző: Picúrka

 Na, most már legalább olvasható lesz amit írok!:) Nem úgy mint a tegnapi. (Persze kukker nélkül nehéz!)

Szóval kicsit káoszos a dolog ma, mert rájöttem, hogy elkezdtem már itt egy blogot és a rendszer keveri a szezont a fazonnal és egyszer az egyiket adja be bejelentkezésnél, máskor meg a másikat.

Jaj, közben meg a “nem kiskapu” írogat!:) Szeretem azt a lökött fejét neki, de persze ezt nem kell tudnia! Bárcsak elmondhatnám neki, de ugyebár nem lehet, mert akkor megint én leszek szarban. Viszont akar valamit, na vajon mit? Amit mindig! Én is akarom… Hogyispersze ne akarnám!!! De nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet, sőt egyáltalán nem vagyok benne biztos! Sőt, hát igazándiból történt valami, amiről nem tud és összefüggésben van azzal…

Igen, kiskapus dolog, túl közelengedtem. Nem tehetek róla, hetek óta egyedül voltam, és ő meg olyan simogató volt, hogy nem bírtam. De persze ezzel nem vagyok egyedül, valószínű, hogy ő is együtt volt a csajjal. 

-Na igen, ezzel nem nyugtathatom magam, tudom!-

De ha mégse volt vele, akkor meg megérthető a dolog, hiszen nem ragaszkodik hozzám úgy ahogy én akarom és már azt se adja meg! Akkor meg? Mit várt? Vagy én mit vártam? 

Mindegy, egy a jó tanács: akár mi is történik, kiskapuval ne kufircolj!

És akkor mára is egy jó kis idézet: “Belülről emészt, széttép a kéj, bezárnád, ha engedné, félve nézel magadba, csak a darabjaid törnek össze jobban súlyod hordozva…” 

Kezdhetjük

2007 január 2. | Szerző: Picúrka

Na igen. Itt az idő, hogy beszéljünk a szerelemről!:) Francokat, a szeretőkről, a kiskapukról, az életről!

Kiskapu kell! Megtanultam, hogy kiskapu nélkül ne lépjek kapcsolatba, főleg olyanba ne, ami hosszabb távon is működőnek tűnik. Na igen, de ha van kiskapu, akkor az már nem őszinte kapcsolat, és ha nem őszinte, akkor mit ér? Tessék itt az ördöglakat! Oldd meg!

Hiába, az ágyam fele üres, mert kiskaput nem hozhatok haza, a “nagybetűs” kapcsolat, meg nem kapcsolat. Pont mert ő se mer kiskapu nélkül lamúrozni velem. Itt a bibi. Nagy-nem kicsi! Kiskapu meg csak egyre több és több és a fele nem is érdekel, mert a szex jó, na de fűvel-fával, azt azért mégse! Nem olyan családból származom! Szóval egyedül vagyok, holnap vizsga, nem tanultam, észvesztően jó vele az ágyban és mégse tehetem, erre ő kérdezi meg, hogy mit csináljon velem? Akar engem én tudom, és tudom, hogy hiányzom neki, mert már napok óta még egy szót se váltottunk, de egyetlen kérdéséből tudom, hogy kellek neki! 

Sajnálom a másik lányt, nem lennék a helyébe! Bár amiről nem tud, az nem fáj neki! Remélem nem tudja meg, hogy milyen mellette ébredni.

Na és akkor most lássuk a legfőbb kiskaput! Szerelmes, régóta, nem belém, exbarátnőbe. Sajnálom őt, viszont ő igazi szerető, olyan bújós, elgondolkodtatós, sikogatós! Vele ez a baj, olyan puha a haja, hogy az már hihetetlen és hapsiból van! És tényleg létezik ilyen. Ha kiheverné azt a csajt, talán még lehetne is valami értelmes, de mivel az elején úgy kezdtük, hogy “csak szerelmes ne legyél belém, mert káoszos vagyok” ezért nem hiszem, hogy fényes lesz a kettőnk kapcsolata. Viszont jó tudni, hogy nem csak a csajok szenvednek egy szakítás után!

Nos, nagyjából ennyi! A többi kiskapu nem igazán érdemes rá, hogy szóba hozzam. Ez van. Majd megoldom, majd összeszedem magam, majd élem az életem, ha érdemes leszek rá!:) “A darabok egyszer majd összefornak, a szellők majd szívedbe békét szórank, hoznak!”