Mintha nem én lennék…
2007 január 9. | Szerző: Picúrka
Fáradt vagyok. Lassan hetek óta alig alszom. Hol ezért – hol azért. Még egy vizsgát meg kellene csinálnom ebben a félévben, kettőt pedig átrakok a követekző félévre. Persze csak ha lehetséges, meg ha nem akkor is!:) Ezt én döntöm el! Félévente 150 ezer forintot fizetek be ebbe a nagyon nívós iskolába, hát talán akkor belefér, hogy két vizsgát átpakoljak egy kicsit későbbre, nemde?! Na azért!
Lefagyással próbálkozom, már ami a hapsikat illeti. Zárdába vonulok, vagy ilyesmi, még nem tudom pontosan. Talán a vasbugyi a megoldás? Hm… nem is rossz ötlet, max nem bírom el, aztán a bokámon hordom! Hát szóval nem kell hapsi, jól megvagyok egyedül! De még milyen jól! Melót keresek, amint lesz, jól beköltözöm a nagyvárosba a nővéremmel, meg a hapsijával, ami aztán csudabuli lesz! De legalább megváltozik az életem! Szóval van mit csinálnom. De most megyek és megpróbálok nem álmodni, csak aludni!
“Nem tudom, mit tegyek! Nem tudom, hogy legyen! Miért is nem lehetek, egyszerre két helyen? Istenem, miért nincs két életem?” Piramis – Ha volna két életem
Here without you
2007 január 8. | Szerző: Picúrka
Ez 3 Doors Down. Ez a szám a szívem csücske. Sokszor hallgatom. Kedves emlékek fűznek hozzá. Jó felidézni, jó visszagondolni azokra a napokra amikor végtelenül boldog voltam. Már mosolygok is!:) Mennyi hülyeséget csináltam, te jó ég! És milyen jól éreztem magam!
Nemrég küldött egy emailt egy gimis osztálytársam és úgy szólított meg, ahogy évek óta senki! Nagyon jól esett, hogy még nem felejtett el! Nem írt sokat, csak annyit, hogy nagyon hiányoznak neki a régi szép idők! Belefeledkeztem kicsit én is… Fiatalok voltunk, vidámak, le nem lehetett kaparni a vigyort az arcomról! De jó is volt… Már megint a múlt! Üldöz! Asszem hívnom kell az F.B.I.-t mert ez már kibírhatatlan! Valaki szedje le rólam a múltam! Na de ha meg nincs múltam, akkor elfelejtetem amit eddig felépítettem! Jaj, nem jó ez sehogy! De talán inkább megtartok mindent, felpakolom szépen szétszelektálva dobozokba egy hatalmas polcra a lelkemben, aztán ha vidám történetekre van szükségem, akkor a színes, buborékos, szivárványos dobozba nyúlok. Hogyha meg azokat a rossz élményeket akarom felidézni, amikből sokat tanultam, akkor meg a hamuszürke, halálfejes óriási dobozt veszem elő.
Na, ma dalszöveg helyett ima! De most komolyan, ne lepődj meg, Teréz anyától van! Figyelj és tanulj!
“Nem fontos…
Az ember érthetetlen, logikátlan és önző. NEM FONTOS, SZERESD ŐT!
Ha jót teszel, önös céljaidnak tudják be. NEM FONTOS, TÉGY JÓT!
Ha megvalósítod céljaidat, hamis barátokra és őszinte ellenségekre lelsz. NEM FONTOS, VALÓSÍTSD MEG CÉLJAIDAT!
A jót, amit ma teszel, holnapra elfelejtik. NEM FONTOS, TÉGY JÓT!
A tisztesség és az őszinteség sebezhetővé tesz. NEM FONTOS, LÉGY ŐSZINTE ÉS TISZTESSÉGES!
Amit évekig építettél, egy perc alatt romokba dolhet. NEM FONTOS, ALKOSS!
Pórul járhatsz, ha segítesz az embereknek. NEM FONTOS, SEGÍTS NEKIK!
A legjobbat adod magadból, és verés a köszönet. NEM FONTOS, ADD MAGADBÓL A LEGJOBBAT!”
Ami nem megy azt ne erőltessük?
2007 január 8. | Szerző: Picúrka
Nem jöttek be a terveim a mai napra! A vizsgámra be se mentem! Halott ügy volt, már éjszaka, amikor nem tudtam elaludni, és csak bámultam ki a fejemből ostobán, és számolgattam a nem létező-pihepuha-barikákat.
A dokinál meg megkaptam a következő pofont, jövőhéten műtét, nem kellemes, nem nagy vaszisztdasz, de azért fájni fog és bent alszik! Na köszi! De ha azután se kapok levegőt az orromon, esküszöm nekimegyek a duckó dokibának! Pedig bírom a búráját, mert jó fej, és hál istennek nem pancserkodik. Jó lesz tamponnal az orromban idegen emberek közt, csempés szobában feküdni! Előre várom!:)
Éjszaka volt időm gondolkodni! Sok jóra nem jutottam. Tanulni kéne veszettül, de amíg nem rendezem le magamban a gondjaim, addig nem fog menni. Tökilökit ki kell dobnom, nem tudom folytatni. Nem tudok csak hálópajtás lenni! Nekem sokkal több kell, és ha nem tudja megadni, akkor uccu neki, had menjen! Csak nehéz, új dimenzió kéne, új naprendszerrel, hogy újra tudjak fotoszintetizálni! Kéne egy jó pasi, egy igazi, szerető! Egy bújós, de mégis kemény, egy érzelmes, de mégis felnőtt! Na, asszem rajzolok egy ilyet és majd nézegetem!:)
“Lelkiismeret segít ha felismered, ha nem tiszteled, hát elveszíted mindened! Tisztán ízleled, vagy mocskosan színleled, elbújhatsz, de a belsődtől nem menekülhetsz!” Mentha – Lelkiismeret
Megírnám…
2007 január 7. | Szerző: Picúrka
Na igen, lehetne a mai téma az “ex” partnereké, de az igazság az, hogy csupán a múlt dolgairól beszélni nem valami vidám dolog! Hogy ez történt-meg az történt, meg képzeld ott voltam és akkor… Szóval hagyjuk. Beszéljünk a jelenről, vagy a jövőről!:) Nem vagyok jós, sose voltam, nem sok hajlam van bennem a boszorkánysághoz, úgyhogy maradjunk a jelennél!
Mostanában az “ittiskicsitmitishogyist” a “nehogysehogy” váltja fel nálam, ami nem jó dolog. Kezdek nem önmagam lenni. Nekem nem csak a testi kapcsolat kell! Nekem annál sokkal többre van szükségem, és a körülöttem lévő crácok egyikétől sem kapom meg!
Az esték és a reggelek a legrosszabbak. Este összegzem az aznapi dolgaim. Persze rájövök, hogy na ma megint nem tettem olyat, amivel hűdejobbá tehettem volna az életem. Reggel pedig neki kell indulni egy új napnak, ami szintén nem szívderítő, amikor legszívesebben csak aludné-aludnék-aludnék. Álmok, vágyak, érzések nélkül.
Ba..ott nehéz felnőttnek lenni. Meló-suli-ésatöbbi. Nagyon sok energia és kitartás kell hozzá, hogy jó ember lehessek. Már most előre tudom, hogy sok hibát fogok elkövetni, hogy nagy pofára esések lesznek (voltak) és hogy majd jól megtanulom a leckét, hogy milyen az élet!
“Valaki mondja meg, milyen az élet, valaki mondja meg, miért ilyen? Valaki mondja meg, miért szép az élet, valaki mondja meg, miért nem? Valaki mondja meg, miért jó az ember, valaki mondja meg, miért nem? Valaki mondja meg, miért lesz gonosszá, valaki mondja meg, miért nem?” Presser Gábor – Valaki mondja meg
Nem érdekel honnan jössz…
2007 január 7. | Szerző: Picúrka
Emlékek. Érzések, képek az életemből. Hangok, illatok, kimondott és kimondatlan szavak. Van egy nagy doboz valahol bennem és azok a dolgok, amik benne vannak, néha csak úgy maguktól előkerülnek. Talán megborul a doboz és kiömlik a tartalma. Talán ficánkolnak benne a dolgok, nem tudom.
Most is előjöttek a a hosszú és fájdalmas búcsúzkodások Dancsal az állomáson. Amikor kiraktuk a lakatot Pécsen a kerítésre. Amikor a gombás pizza után viszkettem!:) Oda lett a fél életem és persze a megszokás. Úgy ment el, mintha ott se lett volna. Nagy sötét lyuk maradt. Pótolni meg nem is olyan egyszerű, mint ahogy én azt elképzeltem. A Tökilöki, meg csak menekülés. A kiskapuk meg még arra sem jók! Hát ilyen a világ. Most megyek, tanulok egy kicsit, mert holnap megint vizsgázom.
“És nem sírok, csak bánt a cigeraretta füst, attól könnyezem! Boldogság gyere haza, késő van, gyere haza! Honnan jössz, nem érdekel, gyere haza csak ennyi kell!” Cserháti Zsuzsa – Boldogság gyere haza
Hogyan mondjam el?
2007 január 7. | Szerző: Picúrka
Hogyan mondja el, amit nem lehet? Ezer gondolat, érzés és kétség van bennem. Félelem a holnaptól, a jövőtél, önmagamtól. Miértek ezrei! Keresem magam, valahol itt vagyok a közelben, csak nehéz felismerni a vonásaim.
Egy kedves ismerősöm azt álmodta tegnap éjszaka, hogy babát várok. Ekkora sziven ütés nem ért mostanában, annak ellenére, hogy kapom a pofonokat, sőt sokszor eléjük megyek! Nade, hogy én pocakos? Igaz, foglalkozásom szerint (a vadtanulás mellett) babysitter vagyok, ez benne van a pakliban! Imádom a gyerekeket, hisz még én is az vagyok, vagyis annak szeretném érezni magam. Első pillanattól kezdve érzik és értik, hogy értük vagyok és ez nagyon sokat jelent nekem! Világ életemben arra készültem (még most is), hogy bevállalok egy babyt. De egyenlőre túl fiatal és túl lelkes vagyok az életben ahhoz, hogy felelősséggel tartozzak valaki iránt. Sokszor magamat sem tudom a helyes útra terelni, nem hogy mást! Mégis fáj a dolog! Sok-sok gimis osztálytársnőm már túl van az első gyereken, sőt a van a ki a másodikon is. Sokszor irigylem őket, sokszor sajnálom. Nehéz döntés. A gimi végén végig asszisztáltam a legjobb barátnőm abortuszát, nem kívánom senkinek, hogy azt érezze amit ő. Az egész világ ellene volt annak a kisgyereknek, nem születhetett meg. Szinte vele sírtam! Ritkán éreztem akkora fájdalmat és nyomorúságot, mint akkor!
Akárhogyis, tudom, hogy megváltozna minden, hogy csúnyán egyedül maradnék vele, de elfogadnám a sorstól, ha ezt a feladatot bízná rám! (Bocs, de ezt muszáj: Édes Kicsi Bucifej, remélem tudod, hogy örökké melletted leszek, hogy vigyázni fogok rád amíg csak élek! Nagyon Szeretlek!)
“Hello, jó reggelt, hát ez volna a világ,
hello ébredj itt már nem igazak a csodák
De akár kereslek majd , akár megtalálsz,
itt a legjobb helyen jársz!” Szabó Eszter – … Hogy te is szeretni tudj!
Felnőtt gyerek
2007 január 6. | Szerző: Picúrka
Jó rendben, ma megadtam magam. Nekem nem jön be az új dimenzió, most mit tegyek? Hagytam magam sőt én mondtam meg, hogy hogy smint, akkor most rossz voltam? Nagyon rossz!!! Felnőtt gyerek, aki azt hiszi, hogy felnőtt, közben meg nem, de úgy viselkedik!:)
Pesten a nyugati felé sétálva csak néztem ki a fejemből, egész jó idő volt, sokan voltak az utcán, andalogtak, sétálgattak, szerelmesek voltak szinte mindanniyan. Én meg nem, vagy igen, csak nem tudom, hogy kibe? Vagy tudom? Hűha, ezt a határozottságot! Szóval jó volt lenni, jó volt nem gondolkodni csak nézni. De persze nem tartott sokáig, a Bank előtt már sorakoztak a nagyon csinos-nagyon fiatal tinik! Akik szintén szerelmesek. Miért ragaszkodik az ember annyira ehhez az érzéshez? Miért függ tőle a fél életünk? Sok a kérdés válasz pedig kevés. Na jó, előbb utóbb majd csak kitalálom, hogy kell e nekem, vagy sem!
Lényeg: a legfőbb kiskapu lekoccolt, a “nemkiskapu”-val csak a gond van (mert azt csinlom magamnak), a többi meg megy a levesbe. Ja és persze nemkiskapu is ott végzi majd, előbb-utóbb. Nos, hogy értsétek, mennyire vagyok kétségbe esve:), tessék a mai napi építő idézet!
“Benn marad mélyen, hallgatok, elnémul szavam!
Talán így jobb lesz, nem tudom, talán nem, leszarom,
Ezeken gondolkozni nem szánalom, ezeket így érzem, vállalom,
Mert amikor szükség van valakire, olyankor sosincs ott,
Mikor elmondanám valakinek nem mondhatom!
Ilyenkor írom ezeket a sorokat, amik beszélnek helyettem!
Ilyenkor folyik a tinta, mint a vérem az erekben!
Ilyenkor egy kicsit szar, de tudom ezt dobta a gép,
Ilyenkor elmennék veletek angyalok, ilyenkor elmennék én!” Hősök – Angyal
Miért nem tudok én menni?
2007 január 6. | Szerző: Picúrka
Tudom, hogy már nagyon késő van! A gondolkodáshoz meg már korán! De még muszáj írnom egy fontos témáról. Nem tudok tőle aludni! Ha pedig valakinek szóban mondom el, akkor elveszik a varázs, akkor olyan, mintha nem is lenne! Ja, mint amikor hulló csillagot látsz és kívánsz magadba valamit, ami persze nem fog teljesülni, de te hiszel benne, hogy valaki meghallja és elintézi neked a dolgot, és akkor az a bolond aki melletted áll rákérdez, hogy mit kívántál?! Pancser, hogy lehet ilyet kérdezni, egy ilyen pillanatban??? Júj de eltértünk a témától. De ha már itt vagyunk.
Egy csillagoségbolt fürkészős este után vajon mi következik? Bizony, az éjszaka, ami még fürkészőbb! Csak úgy csaponganak a tekintetek, a kezek, az érzések, a vágyak… Ennyi és ne tovább. Megérkeztünk a végállomásra, (Kéj megálló) kérjük kedves utasainkat, hogy leszállás után ellenőrizzék utastársaikat! Köszönjük!:)
Miért van az, hogy sokszor már fáj, még csak rágondolni is, nemhogy még nézni a tv-ben, vagy egy gyönyörű képen! Vagy esetleg visszagondolni, hogy mit éreztem, hogyan érintett, hogy szólított meg, hogy lett secperc alatt 120 fok a jéghideg szobában!
Ez a szingliség? Ki találta ezt ki? Ki kérte ezt? Ez kibírhatatlan! Kaparni tudnám a falat, tépni a hajam, egyenként számolni azokat a nyamvadt csillagokat EGYEDÜL!
“Az életemet ringatod karodban, így húzol a karóba. Égessetek el, hamvaim tengerbe szórjátok, vagy élve temessetek el a földet rám szórjátok, egy cseppnyi adósság az amit vállalok, de cserébe talpalatnyi valóság az amit láthattok…” Az örök zene: lsd.: El lehet menni!
Kegyetlen Játékok
2007 január 5. | Szerző: Picúrka
Ne is beszéljünk róla! Kegyetlen játékok, még a nagy és eszeveszett romantika előtt van egy zene: Counting Crows – Colorblind. Nem tudom szavakkal elmondani! Hallgassátok meg : http://www.youtube.com/watch?v=3_c-7si_Lbs !!!
A mai napomról nem tudok sok jót mondani! Egy hapsi sem keresett, egyse, de egyse, de tényleg egyse! Azt hiszem ez így van jól, maradhatna így. Sőt ne legyenek hapsik a világon, mert akkor nem lenne szerelem, szenvedés, nem lenne vakság, lila köd, és nem lenne Sex és New York. (sose néztem) Na igen, semmi nem lenne, ami jó sem lenne! Kezd elegem lenni, azt hiszem kezdek fáradni. Már megint késő van gondolkodni!
Nos ma erre tellett, holnap majd jobban kiborulok és akkor többet panaszkodom!:) Na jó, azt azért mégse, nem ígérem meg!
“Azt hittem, hogy jó lesz, hogy neked így elég…” Olyan szépek voltunk…
2007 január 9. | Szerző: Picúrka
Siska Péter
TÖRT IDŐ
Oldal ajánlása emailben
X